Elmélázom, tehát vagyok.
-
A kedvenc dolgaim
Minden évben, valamikor novemberben elérkezik a pillanat, amikor először érzem a csontjaimban is a hideget. Nem tudom tovább titkolni magam előtt, hogy körülöttem több a szürke, mint minden más szín. A reggelek szottyosak és borzasztó korán sötétedik. A kettő között meg a fenyegetőn közeledő évvégéig még elvégzendő feladatok tornyosulnak fenyegetőn fölém. És akkor a fejemben […]
-
A boldog gyerek hogyan lesz?
Este. Készülődés lefekvéshez. Kicsinek még nagggggyon sok tennivalója van. Anya: – Kicsi, moss fogat, kérlek. Ott a fogkeféd és a fogkrémed. Hajrá. Kicsi elmerülten épít. Anya a nyolcadik ismétlés után fogkrémet adagol a fogkefére és Kicsi orra elé tolja. Kicsi kétségbeesett zokogásban tör ki. Kicsi: – Én akartam a fogkrémet rátenni! Anya: – De, Kicsi, […]
-
Október végi séta
Erdő mellett lakni jó. Mert nem kell messzire menni, hogy ez ember az erdőben sétálhasson. Tulajdonképpen elég csak egy pillanatra elgondolkodni azon, hogy miként sikerült ismét felemás zoknit felvenni és tessék a következő pillanatban már az erdőben találjuk magunkat. Mindenkinek ajánlom. Az erdei sétát. A felemás zokni ajánlás nélkül is megvan. Vagy nektek nem?…